A gyakorlás önmagában még nem jelent fejlődést
Az íjászatban gyakran hallani azt a tanácsot, hogy "gyakorolj minél többet!". Ez önmagában nem rossz tanács, de könnyű félreérteni.
Ha ugyanazt a hibát ismétled százszor, attól még nem leszel jobb. Éppen ellenkezőleg: egyre jobban berögzíted a rossz mozdulatot.
Az idegrendszer ugyanis nem tud különbséget tenni a jó és a rossz technika között. Egyszerűen azt tanulja meg, amit újra és újra megismételsz. Ezért fordulhat elő, hogy valaki hetente több száz vagy akár több ezer vesszőt is kilő, mégis hónapok vagy évek óta ugyanazon a szinten áll.
Sokan ilyenkor új vesszőket vesznek, másik irányzékot próbálnak ki, állítgatják az íjat, vagy azt gondolják, hogy egy erősebb felszereléssel majd jobbak lesznek az eredmények.
Pedig a legtöbbször nem a felszereléssel van a probléma.
A fejlődést nem a kilőtt vesszők száma hozza meg, hanem az, hogy minden egyes lövésnek legyen célja.
Ha minden sorozatból tanulsz valamit, akkor még egy rövidebb, félórás edzés is többet érhet, mint egy egész délutánnyi céltalan lövöldözés.
A jó íjász nem egyszerűen sokat gyakorol.
Jól gyakorol.
1. hiba: Csak a kilőtt vesszők számát nézed
Sok íjász büszkén mondja egy edzés után:
"Ma kilőttem 250 vesszőt."
Ez valóban jól hangzik. De önmagában semmit sem mond arról, mennyire volt hasznos az a két-három óra.
Érdemes inkább feltenni néhány fontos kérdést:
- Minden lövés előtt ugyanazt a rutint követted?
- Figyeltél egy konkrét technikai elemre?
- Észrevetted, amikor hibáztál?
- Megpróbáltad kijavítani a következő lövésnél?
Ha ezekre a válasz többnyire nem, akkor könnyen lehet, hogy csak ismételted ugyanazokat a mozdulatokat.
Persze a nagy lövésszámnak is megvan a helye. Az állóképességet, az izomterhelést vagy egy hosszabb versenyre való felkészülést valóban érdemes nagyobb mennyiségű lövéssel gyakorolni. De a technikai fejlődés szempontjából a minőség szinte mindig fontosabb, mint a mennyiség.
Sokkal többet fejlődhetsz 50 tudatos lövéssel, mint 300 olyan vesszővel, amelyeket szinte gondolkodás nélkül engedsz el.
Ne azt számold, hány vesszőt lőttél ki. Inkább azt, hány olyan lövésed volt, amelyből valóban tanultál valamit.
2. hiba: Mindig ugyanazt gyakorlod
Van egy kedvenc távolságod?
Ha igen, nem vagy egyedül.
Sok íjász szinte mindig ugyanarról a távról lő. Tudja, hogy ott már jól megy, ezért szívesen gyakorol rajta. Nincs ezzel semmi baj, hiszen a sikerélmény motiváló.
Csakhogy a fejlődés ritkán történik a komfortzónában.
Ha mindig ugyanarról a távról, ugyanarra a célra, ugyanolyan testhelyzetből lövöd ki a vesszőket, akkor egy idő után egyszerűen megszokod az adott helyzetet. A tested alkalmazkodik, de amikor egy versenyen meredek lejtőn, oldalra döntött testhelyzetből vagy ismeretlen távolságra kell lőni, hirtelen minden sokkal nehezebbnek tűnik.
Ez különösen igaz a 3D íjászatra.
Egy igazi versenyen szinte nincs két egyforma célhelyzet. Változik a távolság, a domborzat, a fényviszony, az időjárás.
Ha csak ideális körülmények között edzel, a verseny könnyen kellemetlen meglepetést okozhat.
Érdemes ezért időnként tudatosan kizökkenteni magad a megszokott helyzetekből.
Próbálj ki más távolságokat. Lőj emelkedőn vagy lejtőn. Gyakorolj szeles időben is. Ha több íjtípussal foglalkozol, néha válts közöttük. Minden új helyzet arra kényszerít, hogy jobban figyelj a technikádra.
A fejlődéshez nem mindig több vesszőre van szükség.
Sokszor elég egy új kihívás.
3. hiba: Nincs konkrét célod az edzésre
Sokan úgy mennek ki a pályára, hogy egyszerűen csak lőni szeretnének.
Ez teljesen érthető. Az íjászat kikapcsol, feltölt, és néha jó érzés csak egymás után útjára engedni a vesszőket.
Csakhogy ha minden edzés ugyanerről szól, egy idő után könnyen megáll a fejlődés.
Próbáld ki, hogy minden gyakorlás előtt kijelölsz egyetlen konkrét célt.
Például:
- ma csak a stabil felállásra figyelek,
- ma a horgonypont legyen minden lövésnél ugyanott,
- ma az oldás legyen nyugodt és tiszta,
- ma végig betartom a lövési rutinomat.
Érdekes módon ilyenkor gyakran a találatok is javulnak, pedig nem is azokkal foglalkoztál.
Ez azért van, mert a jó eredmény több apró, helyesen végrehajtott mozdulat következménye.
Ha mindig csak a tízest próbálod eltalálni, könnyen elfelejted az odavezető folyamatot.
Ha viszont a folyamatra koncentrálsz, a jó találatok idővel maguktól is megérkeznek.
4. hiba: Nem tanulsz a hibás lövésekből
Minden íjásznak vannak rossz lövései.
A különbség nem az, hogy ki hibázik, hanem az, hogy ki mit kezd vele.
Sokan egy elrontott lövés után csak legyintenek.
"Ez most valahogy nem sikerült."
Aztán már veszik is elő a következő vesszőt.
Pedig ilyenkor lehet a legtöbbet tanulni.
Próbálj meg minden rossz lövés után egy pillanatra megállni, és feltenni magadnak néhány egyszerű kérdést.
- Mi történt közvetlenül az oldás előtt?
- Stabil volt a horgonypontom?
- Kapkodtam?
- Végig a célon maradtam, vagy már a találatot figyeltem?
- Ugyanazt a rutint követtem, mint az előző lövésnél?
Nem kell minden hibát azonnal megoldani.
Elég, ha felismered.
Már ezzel is sokkal többet fejlődsz, mint az, aki gondolkodás nélkül kilövi a következő húsz vesszőt.
Egy rossz lövés önmagában nem probléma.
Ha viszont nem tanulsz belőle, akkor legközelebb nagy valószínűséggel újra elköveted ugyanazt a hibát.
5. hiba: Csak a pontszám alapján ítéled meg az edzésedet
Edzés után sokan egyetlen dolgot néznek meg:
Hány pontot lőttem?
Persze a pontszám fontos. A versenyeken ez dönt a helyezésekről.
Csakhogy a fejlődést nem mindig mutatja meg.
Lehet, hogy ma kicsivel kevesebb pontot lőttél, mint egy héttel ezelőtt, közben viszont sokkal stabilabb volt a technikád.
- Kevesebbet kapkodtál.
- Nyugodtabban oldottál.
- Sokkal kisebb lett a szórásod.
- Kevesebb volt a teljesen elrontott lövés.
Ezek mind fejlődésnek számítanak.
Sőt, hosszú távon sokkal fontosabbak, mint néhány plusz pont egy jól sikerült napon.
A pontszám sok mindentől függhet.
- Az időjárástól.
- A pályától.
- A fáradtságtól.
- Még attól is, milyen napod van.
A technikád viszont veled marad.
Ha az folyamatosan javul, előbb-utóbb az eredmények is követni fogják.
Ezért néha érdemes úgy befejezni egy edzést, hogy nem azt kérdezed:
"Hány pontot lőttem?"
Hanem inkább ezt:
"Miben lettem ma jobb, mint tegnap?"
Mit csinálnak másképp a jobb íjászok?
Sokan azt gondolják, hogy a jó íjászok egyszerűen többet edzenek.
Valójában inkább tudatosabban.
Nem csak lövik a vesszőket, hanem folyamatosan figyelik saját magukat.
Ha valami nem működik, nem próbálják erőből megoldani.
Megkeresik az okát.
Mernek változtatni.
És ami talán a legfontosabb: türelmesek.
Tudják, hogy az íjászatban nincs olyan, hogy egyik napról a másikra óriásit fejlődik valaki.
A stabil technika sok száz, sőt sok ezer jól végrehajtott lövésből épül fel.
Ezért nem bosszankodnak minden hibán.
Felhasználják őket.
Mert minden rossz lövés egy újabb lehetőség arra, hogy legközelebb jobban csinálják.
A jó íjász nem attól lesz jó, hogy ritkán hibázik.
Hanem attól, hogy minden hibából tanul valamit.
Összegzés
Ha úgy érzed, hogy egy ideje nem fejlődsz, ne az legyen az első kérdés, hogy milyen új felszerelést vegyél, vagy hogyan tudnál még több vesszőt kilőni egy edzésen.
Először inkább gondold végig, hogyan gyakorolsz.
Van minden edzésednek konkrét célja?
Figyelsz arra, hogy minden lövésed ugyanarra a rutinra épüljön?
Tanulsz a hibákból, vagy csak továbblépsz rajtuk?
Az íjászat szépsége éppen abban rejlik, hogy mindig van hová fejlődni. Még a világ legjobb versenyzői is folyamatosan csiszolják a technikájukat, finomítják a mozdulataikat, és keresik azokat az apró részleteket, amelyekkel még stabilabbá válhatnak.
Te sem leszel jobb attól, hogy egy hét alatt kétszer annyi vesszőt lősz ki.
Attól leszel jobb, hogy minden edzésen tudatosan dolgozol valamin.
A következő alkalommal, amikor kimész a pályára, ne az legyen a célod, hogy rekordot dönts a kilőtt vesszők számában.
Válassz ki egyetlen dolgot, amin javítani szeretnél.
Lehet ez a felállásod, a horgonypontod, az oldásod vagy éppen a lövési rutinod.
Ha ezt az egy dolgot egy kicsit jobbá teszed, máris többet fejlődtél, mint egy egész délutánnyi céltalan lövöldözéssel.
És hidd el, ezekből az apró lépésekből állnak össze azok az eredmények, amelyekre később igazán büszke leszel.
