Nem arra gondolok, hogy minden rossz találat után percekig keresd a hibát. Sőt, ha minden egyes mozdulatodat elkezded túlgondolni, azzal könnyen többet ártasz, mint használsz.
Inkább azt kell megtanulnod felismerni, amikor valami rendszeresen visszatér. Miért mennek időnként balra a vesszőid? Miért kezd nőni a szórás az edzés második felében? Miért kerül mindig ugyanaz az egy vessző a csoport mellé? És vajon tényleg te hibázol, vagy ezúttal a felszerelésben kell keresni az okot?
A céltábla sok mindent elárul.
De csak akkor, ha tudod, mit keress rajta.
Ne a céltáblával kezdd - először idézd fel a lövést
Oldás után szinte ösztönösen a célra nézünk. Hová ment? Tízes? Nyolcas? Esetleg megint kicsúszott oldalra?
Pedig ha szeretnél tanulni a saját lövéseidből, érdemes ezt a sorrendet egy kicsit megfordítani.
Mielőtt megnézed, hová csapódott a vessző, gondold végig egy pillanatra, milyen érzés volt maga a lövés.
Nem kell hosszasan elemezni. Néhány másodperc bőven elég.
Stabil volt a tartásod? Ugyanoda érkeztél a horgonyponttal? Nyugodtan végig tudtad vinni a lövési rutinodat? Tiszta volt az oldás? Megmaradt az utántartás?
Próbáld meg előbb eldönteni magadban:
„Ez jó lövés volt.”
Vagy:
„Ezt bizony elrontottam.”
És csak ezután nézd meg a találatot.
Elsőre talán furcsának tűnik, de nagyon hasznos gyakorlat. Egy idő után egyre pontosabban össze tudod kapcsolni azt, amit lövés közben érzel, azzal, amit utána a céltáblán látsz.
Az igazán érdekes helyzet pedig akkor jön, amikor a kettő nem egyezik.
Ha rossznak érezted a lövést, mégis középre ment, ne könyveld el egyszerűen jó lövésnek. Lehet, hogy most szerencséd volt. Ha ugyanazt a hibás mozdulatot megismétled, a következő vessző már könnyen máshol landolhat.
Ugyanez fordítva is igaz. Előfordulhat, hogy a lövésed kifejezetten jónak érződött, a vessző mégis kiszakadt a csoportból. Ilyenkor már érdemes elgondolkodni azon, hogy valóban a technikáddal volt-e probléma. Lehetett egy széllökés, hibás távolságbecslés, vagy akár maga a vessző is okozhatta az eltérést.
Ezért ne csak azt jegyezd meg, hová ment a vessző.
Azt is, hogyan jutott oda.
Egyetlen rossz vesszőből még ne vonj le következtetést
Lősz egy szép csoportot, aztán az egyik vessző jóval mellé kerül.
Mi az első reakció?
Valamit biztosan rosszul csináltam.
Lehet. De egyetlen vesszőből még nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni.
Mindenkinek vannak rossz lövései. Egy pillanatra elvesztetted a koncentrációt, megfogtad az oldást, rosszul becsülted meg a távolságot, vagy egyszerűen csak fújt egyet a szél. Ez még nem jelent technikai problémát.
Akkor érdemes komolyabban foglalkozni vele, amikor ugyanaz a jelenség rendszeresen visszatér.
Ha öt-hat sorozaton keresztül rendre balra húz a csoport, annak már valószínűleg oka van. Ha az első fél órában szépen együtt vannak a vesszők, később viszont egyre nagyobb lesz a függőleges szórás, ott is érdemes keresni az összefüggést. Talán fáradsz, változik a testtartásod vagy már nem olyan következetes a horgonypontod.
Az elemzésnél ezért ne egy-egy vesszőt akarj mindenáron megfejteni.
Mintákat keress.
Ha valami egyszer történik meg, jegyezd meg, de ne változtass rögtön semmin.
Ha viszont újra és újra ugyanaz történik, akkor már van valami, amivel érdemes foglalkoznod.
Ez különösen fontos a felszerelés beállításánál. Egyetlen rossz sorozat után ne kezdj el irányzékot, buttont állítani, nocking pointot módosítani vagy bármi mást átállítani az íjon. Könnyen előfordulhat, hogy a következő sorozatnál már te próbálsz alkalmazkodni ahhoz a változtatáshoz, amit valójában egy egyszeri rossz lövés miatt végeztél el.
Előbb figyelj.
Aztán keress ismétlődést.
És csak utána változtass.
Mit árul el a szóráskép?
Ha több sorozaton keresztül hasonló helyen jelennek meg a hibák, érdemes közelebbről megnézni a szórásképet.
Itt azonban rögtön tisztázzunk valamit: nincs olyan egyszerű szabály, hogy ha balra mennek a vesszők, akkor biztosan ezt rontod el, ha pedig lefelé, akkor valami mást.
Ugyanazt a szórást több különböző hiba is okozhatja. Ráadásul nem mindegy, milyen íjjal, milyen oldási technikával és milyen távolságra lősz.
Vannak azonban olyan minták, amelyek jó kiindulópontot adhatnak.
Függőleges szórás
Ha a vesszőid viszonylag keskeny sávban, de egymás alatt és fölött helyezkednek el, érdemes megfigyelni a húzásodat és a horgonypontodat.
Tradicionális íjnál már egy kissé eltérő horgonypont is látványosan megváltoztathatja a találati magasságot. Csigás vagy olimpiai íjnál pedig a célkép, a fej helyzete vagy az irányzék használata is szerepet játszhat.
De gondolj a legegyszerűbb okra is: fáradsz.
Ha az edzés elején még szép a csoport, majd egyre inkább függőlegesen szétnyílik, lehet, hogy már nem ugyanúgy tartod és húzod az íjat, mint az első sorozatoknál.
Vízszintes szórás
Ha a magasság nagyjából rendben van, de a vesszők jobbra-balra szétszóródnak, az oldás és az íjat tartó kéz környékén is érdemes keresgélni.
Ujjal történő oldásnál az idegbe vitt oldalirányú mozgás könnyen megjelenik a céltáblán. Ugyanígy problémát okozhat, ha egyik lövésnél lazábban, a másiknál erősebben fogod a markolatot.
Csigás íjnál más lesz a technikai háttér, de ott sem mindegy az elsütő használata, a horgonyzás vagy a fej helyzete.
Az egész csoport egy irányba tolódik
Ez már más helyzet.
Ha a vesszők szépen együtt vannak, csak éppen nem ott, ahol szeretnéd, akkor nem feltétlenül a lövéstechnikád széteséséről van szó.
Irányzékos íjnál lehet szükség egy egyszerű korrekcióra. 3D pályán lehet pontatlan a távolságbecslés. Szélben pedig egy teljes csoport is elmozdulhat.
Tradicionális íjásznál a célkép, a horgonypont vagy akár a vessző tulajdonságai is szerepet játszhatnak.
A lényeg, hogy a szép, de eltolódott csoport és a nagy szórás nem ugyanaz a probléma.
Egy-két vessző rendszeresen kiszakad
Öt vessző egymás mellett, a hatodik pedig valahol teljesen máshol.
Ha te is érezted, hogy elrontottad a lövést, valószínűleg megvan a magyarázat.
Ha viszont jó volt a lövés, és rendszeresen ugyanez történik, akkor ideje magát a vesszőt is megvizsgálni.
És ezzel el is jutottunk egy nagyon egyszerű, de meglepően hasznos módszerhez.
A „kilógó” vessző sokat elárulhat
Ha több egyforma vesszővel lősz, első ránézésre nehéz megmondani, hogy mindig ugyanaz okozza-e a problémát.
Ezért érdemes megszámozni a vesszőidet.
Nem kell hozzá semmi különleges. Egy alkoholos filccel tegyél egy apró számot mindegyikre olyan helyre, ahol nem zavar.
Ezután már nem csak azt látod, hogy:
„Megint egy vessző kiment balra.”
Hanem azt is:
„Érdekes, megint a 6-os volt.”
Ha ugyanaz a vessző rendszeresen kiszakad a csoportból, vizsgáld meg alaposabban.
Lehet sérült a tollazása. Lehet problémás a nock. Alumínium vesszőnél előfordulhat enyhe görbeség, karbonvesszőnél pedig sérülést is keresni kell. Az is lehet, hogy az adott vessző tömege vagy más tulajdonsága tér el annyira a többitől, hogy azt már a céltáblán is látod.
Ilyenkor egy egyszerű próbát is végezhetsz.
Tedd félre a gyanús vesszőt, és lőj nélküle néhány sorozatot. Ha eltűnik a rendszeresen kiszakadó találat, máris közelebb kerültél az okhoz.
Ez azért fontos, mert könnyű órákon keresztül a saját technikádat javítgatni egy olyan hiba miatt, amit valójában egyetlen rossz vessző okoz.
Viszont ennek az ellenkezője is igaz.
Ha mindig másik vessző szakad ki a csoportból, akkor kevésbé valószínű, hogy egy konkrét vesszővel van problémád. Ilyenkor érdemes újra a lövési folyamatot vizsgálni.
Az íjászatban sokszor éppen az ilyen apró megfigyelések visznek közelebb a megoldáshoz.
Nem kell találgatni.
Figyeld meg, mi ismétlődik.
Technikai hiba vagy felszerelési probléma?
Ha valami nem stimmel a találatokkal, nagyon könnyű a felszerelésre gyanakodni.
„Biztos elállítódott az irányzék.”
„Lehet, hogy nem jók a vesszők.”
„Talán a kifutón vagy a buttonon kellene állítani.”
Néha valóban itt van a probléma. De mielőtt bármihez hozzányúlsz, érdemes eldönteni, hogy a hiba az íjban van, vagy te csinálsz valamit másképp.
Az egyik legjobb támpont ismét a következetesség.
Ha a csoportod viszonylag szűk, de folyamatosan ugyanoda tér el, akkor már lehet értelme a felszerelés beállításait is ellenőrizni. Ha viszont egyik vessző balra, a másik jobbra, a harmadik pedig lefelé megy, sokkal valószínűbb, hogy először a lövéstechnikát kell rendbe tenni.
Persze vannak olyan felszerelési hibák is, amelyek valóban szórást okozhatnak.
Érdemes időnként ellenőrizni:
- az ideg állapotát és a hasmagasságot (brace heigh),
- a nocking point helyzetét,
- a kifutót és buttont,
- a nockokat és a tollazást,
- a vesszők épségét,
- irányzékos íjnál a csavarokat és rögzítéseket,
- csigás íjnál az elsütőt, a peepet, a scope-ot és a kapcsolódó alkatrészeket.
Egy meglazult csavar vagy sérült nock néha meglepően sok fejtörést tud okozni.
Tradicionális íjnál kevesebb az állítható alkatrész, de ettől még ott sem árt rendszeresen átnézni az ideget, a bandázst, a nocking pointot és természetesen a vesszőket.
Van azonban egy szabály, amit érdemes betartani:
Ne állítgass egyszerre több dolgot.
Ha módosítasz a nocking pointon, az irányzékon és még a kifutón is, majd a következő sorozat jobb lesz, fogalmad sem lesz róla, melyik változtatás segített.
Változtass egy dolgon, lőj vele több sorozatot, és figyeld meg az eredményt.
Így nem találgatsz, hanem szépen kizárod a lehetséges okokat egyenként.
És még valami: ha az íjad eddig jól működött, majd egyik napról a másikra elkezdesz szórni, ne abból indulj ki rögtön, hogy az egész beállítást újra kell hangolni.
Először nézd meg az egyszerű dolgokat.
Nincs-e sérült vessző? Nem lazult-e meg valami? Ugyanolyan-e a brace height? Nem változott-e meg észrevétlenül valamelyik beállítás?
Sokszor egészen apró dolog lesz a háttérben.
Videózd le magad - meglepő dolgokat fogsz látni
Van egy egyszerű módszer, amivel kívülről is megnézheted a saját lövésedet.
Tedd le a telefonodat egy állványra, és vegyél fel néhány sorozatot.
Ennyi.
Az első visszanézés néha meglepő élmény.
Amit lövés közben teljesen egyformának érzel, kívülről nézve egyáltalán nem biztos, hogy az. Lehet, hogy az egyik lövésnél magasabbra kerül a vállad. Máshol előremozdul a fejed. Az oldás pillanatában elrántod a húzókezed, vagy már akkor leengeded az íjat, amikor a vessző éppen csak elhagyta az ideget.
Ezeket belülről sokszor nehéz észrevenni.
Videón viszont rögtön feltűnhetnek.
De itt is könnyű átesni a ló túloldalára.
Ne próbálj egyszerre tíz dolgot keresni a felvételen.
Ha például a horgonypontodra vagy kíváncsi, először csak azt figyeld. Ugyanoda érkezik a húzókezed minden alkalommal? Változik a fejed helyzete?
Utána megnézheted az oldást.
Majd az utántartást.
Így sokkal könnyebb észrevenni az apró különbségeket.
Ha van rá lehetőséged, érdemes több irányból is készíteni néhány felvételt. Oldalról más hibák látszanak jól, mint hátulról vagy kissé szemből.
Nem kell minden edzést videóra venni. Már néhány havonta egy rövid felvétel is érdekes összehasonlítási alap lehet.
Különösen akkor, ha éppen egy konkrét technikai hibán dolgozol.
És természetesen a videó sem helyettesíti egy jó edző vagy tapasztalt íjásztárs szemét. Sőt, ha van valaki, aki ért hozzá, mutasd meg neki a felvételt.
Gyakran olyan apróságot vesz észre rajtad, amit te akkor sem látsz, amikor már tizedszer nézed vissza ugyanazt a lövést.
Edzésnapló - nem csak versenyzőknek
Az „edzésnapló” elsőre talán kicsit túl komolyan hangzik.
Pedig nem kell hozzá táblázatokat vezetni, grafikonokat rajzolni vagy minden egyes vessző eredményét feljegyezni.
Elég néhány mondat az edzés végén.
Például:
Szeptember 12. - 3D pálya, kb. 2 óra.
Ma főleg a nyugodt oldásra figyeltem. Az első fél órában jól ment, később elkezdtem kapkodni. A hosszabb céloknál többször alábecsültem a távolságot. Következő alkalommal ezt szeretném külön gyakorolni.
Ennyi már bőven elég.
Ha ezt rendszeresen megteszed, néhány hét vagy hónap után nagyon érdekes dolgokat fedezhetsz fel.
Lehet, hogy mindig az edzés második felében kezd szétesni a technikád.
Lehet, hogy bizonyos távolságokon rendszeresen ugyanazt a hibát követed el.
Vagy rájössz, hogy egy problémáról, amiről úgy érzed, hónapok óta küzdesz vele, valójában már alig írsz a naplóban - mert közben szép lassan kijavítottad.
És ez utóbbi különösen fontos.
Hajlamosak vagyunk sokkal jobban emlékezni a rossz lövésekre, mint arra, mennyi mindent sikerült már megtanulnunk.
Az edzésnapló ezért nemcsak a hibáidat mutatja meg.
A fejlődésedet is.
Tanuld meg felismerni a jó lövést is
Amikor egy vessző nagyon mellémegy, azonnal elkezdjük keresni az okát.
Mit rontottam el?
Viszont amikor pontosan oda megy, ahová szerettük volna, gyakran csak örülünk neki, aztán már nyúlunk is a következő vesszőért.
Pedig érdemes lenne egy pillanatra ennél a lövésnél is megállni.
Mi volt most más?
Milyen volt a felállásod? Mennyire érezted stabilnak a horgonypontot? Könnyed volt az oldás? Megmaradt az utántartás? Milyen érzés volt az egész mozdulatsor?
Nem feltétlenül az a jó lövés, amelyik tízes lett.
3D íjászatban például előfordulhat, hogy technikailag nagyon szépen hajtod végre a lövést, de rosszul becsülöd meg a távolságot. A vessző nem oda érkezik, ahová szeretted volna, mégis lehet, hogy maga a lövés kifejezetten jó volt.
És persze ennek az ellenkezője is megtörténhet.
Elrontod az oldást, érzed is, hogy belenyúltál a lövésbe, a vessző mégis a vitális zóna közepén landol.
Örülni természetesen lehet neki.
De attól még ne ezt a mozdulatot próbáld megismételni.
A fejlődés szempontjából ezért érdemes különválasztani a jó találatot és a jól végrehajtott lövést.
A kettő általában együtt jár, de nem mindig.
Ha megtanulod felismerni azt az érzést, amikor valóban minden összeállt, idővel lesz egy saját belső viszonyítási pontod. Már nemcsak azt fogod tudni, hogy „ez most jó lett”, hanem azt is, hogy mitől lett jó.
És pontosan ezt szeretnénk újra megismételni a következő vesszőnél.
Ne elemezd túl!
Eddig szinte végig arról beszéltünk, hogy figyeld a lövéseidet, keresd az összefüggéseket, készíts videót, vezess jegyzeteket.
Most pedig jön egy látszólag ellentmondó tanács:
Néha hagyd abba az elemzést, és egyszerűen lőj.
Az íjászatban nagyon könnyű belecsúszni abba az állapotba, amikor már minden apró mozdulaton gondolkodsz.
Hol van a könyököm?
Elég lent van a vállam?
Jó a horgonypont?
Most rendesen dolgozik a hátam?
Milyen volt az oldás?
Mire mindezt végiggondolod, a természetes lövési rutinodból alig marad valami.
A tudatos elemzésnek elsősorban az edzésen van helye. Ott nyugodtan szétszedheted a lövésedet kisebb részekre, kipróbálhatsz változtatásokat, videózhatsz és keresheted a hibákat.
De még edzésen sem kell mindenre egyszerre figyelni.
Ha ma az oldásodon dolgozol, dolgozz az oldásodon.
Ne akarj közben még négy másik technikai elemet is kijavítani.
Versenyen pedig még fontosabb, hogy tudj bízni abban, amit begyakoroltál.
Ott már nem szerencsés a lőállásban állva technikai hibákat keresni magadon. Kövesd a rutinodat, koncentrálj a célra, és lődd meg a vesszőt.
Ha nem sikerült, jegyezd meg.
Elemezni ráérsz később.
A jó önértékelés nem azt jelenti, hogy minden egyes lövést darabokra szedsz.
Hanem azt, hogy tudod, mikor kell gondolkodni - és mikor kell egyszerűen lőni.
Próbáld ki a következő edzéseden: lövés → érzés → találat
A végére hoztam egy egyszerű gyakorlatot, amihez semmilyen különleges felszerelés nem kell.
Csak az íjad, néhány vessző és egy kis figyelem.
A következő edzésen próbálj meg néhány sorozatot úgy meglőni, hogy minden oldás után ne nézd meg rögtön a találatot.
Előbb értékeld magadban a lövést.
Jó volt?
Volt benne valami bizonytalanság?
Megfogtad az oldást?
Elmozdult a horgonypont?
Kapkodtál?
Vagy éppen ellenkezőleg: minden könnyedén összeállt?
Csak ezután nézd meg, hová érkezett a vessző.
A sorrend tehát:
Lövés → érzés → találat → következtetés.
Első alkalommal valószínűleg lesz néhány meglepetés.
Aztán ahogy egyre jobban megismered a saját lövésedet, egyre gyakrabban fogod már az oldás pillanatában tudni, mire számíthatsz a céltáblán.
Ez az egyik jele annak, hogy nemcsak lövöd a vesszőket, hanem kezded valóban érteni is, mi történik közben.
Legyél a saját edződ
Egy tapasztalt edző vagy egy jó íjásztárs külső szemmel olyan hibákat is észrevehet, amelyeket saját magadon nehéz felismerni. Ha van lehetőséged ilyen segítségre, használd ki.
De az edző nem állhat melletted minden egyes edzésen.
Ezért idővel neked is meg kell tanulnod értelmezni a saját lövéseidet.
Nem azért, hogy minden hibára azonnal legyen kész válaszod. És végképp nem azért, hogy egy rossz vessző után az egész technikádat megkérdőjelezd.
Hanem azért, hogy felismerd a visszatérő mintákat.
Tudd, milyen érzés egy jó lövés.
Észrevedd, amikor valami kezd szétesni.
És el tudd dönteni, mikor kell változtatni - és mikor kell egyszerűen tovább lőni.
Ha ezt megtanulod, egy rossz találat többé nem csak bosszantó lesz.
Információt ad.
A jó találat pedig nem pusztán sikerélmény lesz, hanem valami, amit tudatosan megpróbálhatsz újra előhívni.
A következő edzéseden ezért ne csak azt nézd, hová ment a vessző.
Figyeld azt is, hogyan jutott oda.
Egy idő után meglepően sok mindent el fog árulni.
